Egy pillanat...

Hazafelé tartva és a buszra várva láttam egy közúti balesetet. Tulajdonképpen nem egész közelről, egy bizonyos távolságból figyeltem az eseményeket. Nem mertem odamenni.
A gyalogátjáró közvetlen közelében történt. Arra lettem figyelmes, h többen is szaladnak egy irányba és nem messze tőlem az úttest majdnem közepén valaki fekszik. Többen letérdeltek a fekvő ember mellé. Perceken belül megjelent a rendőrség. Ők irányították az elterelő forgalmat. Csak 2 nő maradt ott, a többi embert eltávolították. Azt hiszem, h ők elsősegélynyújtásban részesítették az áldozatot. Kb. 5 percen belül megérkezett a mentőautó. Sokat szöszmötöltek. Azután a doktornő megölelte a 2 nőt. Időközben sikerült feltenni az embert a hordóágyra, de közben letakarták egy fehér lepellel, de a fejét azt hiszem nem. Arra gondoltam, h most már minden rendben lesz, semmi komoly, biztosan megmentették az életét. ...
A legszörnyűbb dolog, h néhány fiatal röhögve jött amonnét, miközben hangosan, szinte kiabálta az egyik, h nem mindennap látok halott embert.
Engem nagyon megrázott ez az esemény. Egy pillanat, egy félrelépés, egy rossz mozdulat és vége lehet mindennek, egy emberi életnek. Reménykedem, h nem az lett a végkimenetele ennek a "rossz lépésnek" ahogy az ezen szórakozni tudó fiatalok állították. A gyalógátjáró közvetlen közelében még nem lehet oly nagy sebességben egy autó, habár kitudja...

Minden élet véget ér egy napon. Senki sem tudja, mikor jön el ez a nap és hogyan.
Azoknak a legnehezebb akik maradnak....
Tudom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése