Hópihék, kavargó, pillanatnyi
emberi sorsok!
Mondjátok, ki boldog
közületek?
Ki földrehull, reátipornak;
az ereszen-maradt:
elolvad.
Felbukkanunk,
kavargunk jobbra-balra,
aztán fejünk a földrehajtva
visszahull újra ki-ki pornak
Mi a boldogság?
Hogy másként érezhessük a világot, meg kell változtatnunk hiedelmeinket: hagynunk kell, hogy a múlt tovaszálljon, jobban kell figyelnünk a jelenre, és el kell oszlatnunk a bennünk lévő félelmet.A boldogtalanságnak egyetlen oka van, a fejünkben lévő alaptalan elképzelések, melyek annyira elterjedtek és mindenki által elfogadottak, hogy eszünkbe sem jut megkérdőjelezni őket. ..arra figyelünk, ami nincs, ahelyett, hogy arra összpontosítanánk, amink éppen most van. Ami boldoggá vagy boldogtalanná tesz minket, az nem a világ és a körülöttünk lévő emberek, hanem a saját gondolataink. ...
A boldogság a belső harmónia és a lelki béke elérése. A boldogság egyik alap pillére hogy félelem nélkül éljünk. Engedjük el a ragaszkodásainkat, fogadjuk el a környezetünket, embertársainkat s magunkat is.
Engedjük el a múltat és a jövőt, a jelen pillanatát éljük meg teljes valóságában. Ha megértjük boldogtalanságunkat - az el fog, tűnni - ami keletkezik az a boldogság állapota. Ha megértjük büszkeségünket - az el fog múlni - helyében ott lesz az alázatosság. Ha megértjük félelmeinket -azok elolvadnak - ami keletkezik az a szeretet. Ha megértjük ragaszkodásainkat -azok megszűnnek -s a következmény a szabadság.
Amit észlelünk, az valójában a világnak hívott vászonra kivetített lelki állapotunk. Ha adunk tulajdonképpen kapunk, ez a szeretet törvénye. A mások iránt érzett ellenséges gondolataink tulajdonképpen saját magunk ellen irányulnak.
Az a nézet, hogy majd boldogok leszünk, ha minden vágyunk teljesül sajnos tévedés. Valójában éppen ezek a vágyak és ragaszkodások tesznek minket feszültté, csalódottá, idegessé, bizonytalanná, és ezek telítenek el félelemmel is. A vágyak teljesülése a legjobb esetben is csak a gyönyör és izgatottság pillanatait kínálja. Ne tévesszük ezt össze a boldogsággal.....
Cikk forrás: http:// eletmod.hu
Kép forrása: http://topfoto.hu
Schopenhauer: Tanács
Hogy ne legyen nagyon boldogtalan az ember, a legbiztosabb szer, ha nem kívánja, hogy nagyon boldog legyen.
Hogy ne legyen nagyon boldogtalan az ember, a legbiztosabb szer, ha nem kívánja, hogy nagyon boldog legyen.
+
Boldogságunk kilenc tized része kizárólag egészségünkön nyugszik. Ha egészség van, az minden élvezet forrásává válik, de ha nincs, az egyéb javak, a szubjektív értékek sem boldogítanak, mert a szellem, a hangulat, a temperamentum szárnyalását is lecsökkenti, elnyomorítja a betegség.
Boldogságunk kilenc tized része kizárólag egészségünkön nyugszik. Ha egészség van, az minden élvezet forrásává válik, de ha nincs, az egyéb javak, a szubjektív értékek sem boldogítanak, mert a szellem, a hangulat, a temperamentum szárnyalását is lecsökkenti, elnyomorítja a betegség.
Szókratész boldogsága
Szókratész, a görög bölcs magas erkölcsi elveket hirdetett, és azok szerint élt mindhalálig, szerényen és igénytelenül. Még cipőt sem hordott, mezítlen lábakkal rótta Athén utcáit. Naponta betért a Plákára, hogy gyönyörködjék a sok színes áruban. Alkibiádész megkérdezte egyszer, hogy minek teszi ezt. Szókratész így válaszolt: - Azért járok a Plákára, hogy megnézzem mindazt, ami nélkül tökéletesen boldog vagyok. Birtoklás, szerzés, hírnév és dicsőség, amire vágytok - ezért nem találjátok meg a boldogságot. A boldogság nem azt jelenti, hogy valamit megszerezzünk hanem azt, hogy tudjuk, mire nincs szükségünk./Tatiosz/
+ 1dalszöveg/ http://www.youtube.com/watch?v=77TqUiEl-e4&feature=related
Mondd! Te mitől lennél a legboldogabb a világon?
Csak kívánnod kellene, és teljesülne egy álom.
Ha a Mennyorságban ébrednél,
ha állna az idő a szobádban,
hinnél-e vajon a csodákban?
Bölcsek útján járva,
jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva,
gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
Ahogy a szívembe zárlak,
Én egy angyalnak látlak.
Mondd, ha tudnád, hol van boldogság a világon,
Elvinnél-e magaddal, ugye mindenáron?
Ha végre béke lenne bennünk,
ha felhő lenne puha párnám,
én vágyakozva várnám...
Bölcsek útján járva,
jól magadba zárva minden cseppjét a méznek,
örülj az andalító kéznek.
Bölcsek útján járva, gyere térj vissza a mába.
Élj még a valóságban, hogy higgy egy más világban.
AHOGY A SZÍVEMBE ZÁRLAK, ÉN EGY ANGYALNAK LÁTLAK!
Védtelenül
Először váza nő a csöndnek
és kifordul az idő arca,
szótlan percre nappalok jönnek:
kölcsönmosoly erőtlen harca.
Azután lesz csak határtalan,
ha már elvesztettük a csodát.
Minden dolgunknak határa van
csalhatjuk magunkat is tovább.
Csak sejtem még, ami visszatart:
lassan mozduló új türelem.
Becsapott magányom kitakart,
így állok előtted védtelen.
Forrás: http://nagyia1947.blogter.hu/123571/versek
és kifordul az idő arca,
szótlan percre nappalok jönnek:
kölcsönmosoly erőtlen harca.
Azután lesz csak határtalan,
ha már elvesztettük a csodát.
Minden dolgunknak határa van
csalhatjuk magunkat is tovább.
Csak sejtem még, ami visszatart:
lassan mozduló új türelem.
Becsapott magányom kitakart,
így állok előtted védtelen.
Forrás: http://nagyia1947.blogter.hu/123571/versek
Tört/én/elem
"A történelemtanítás és -ismeret egyik fontos célja pedig éppen az lenne, hogy felismerjük és kikerüljük a korábbi buktatókat - hogy a történelem ne ismételhesse önmagát. De milyen következtetések vonhatók le a magyarság évezredes hazugságok láncolataira épülő írott történelméből? Azt látjuk, hogy amíg történelmi tudatunkat valós tapasztalatok alakították, addig a magyarság a honfoglaló Árpád, a külbiztonságot megteremtő Vérbulcsu és a türelmi politikát gyakorló Géza vezérek és fejedelem vezetésével tudott gyökeresen új, korszerű választ adni a történelem kihívásaira. Amióta pedig megszakadt a kapcsolat a történelmi valóság és a mesterségesen eltorzított történelmi köztudat között, azóta hibát hibára halmozunk, és folytonosan ismétlődő történelmi zsákutcákban vergődik nemzetünk, ugyanazon problémákkal küszködve, ugyanazt a nótát húzva, mint az elakadt tű a hibás hanglemezen ..." -Erdey Zoltán: Történelmi paradoxonjaink béklyójában
http://www.antidogma.hu/node/656
-nemcsak szomszédaink történelem??könyveit kellene átírni/kijavítani, hanem a "mi portánkon" is sepregetni kellene nem is keveset/ezen a véleményen vannak az egri történészek is, csakhogy..........
-mennyire mélyen kell? foglalkozni a történelem, szinte már fejünket kapkodó, átláthatatlan folyamataival avagy inkább, mit lehet tenni?
1. ami volt, az nincs többé, csak az van, ami most van.
2. most kell cselekedni, most kell szeretni, most kell elvetni a magot ...
Más/ez is történelem:
Erdély olá.-al való tervezett benépesítése a nyugati országhatártól haladt befelé Székelyföld irányában, elérte s néhány településen megváltoztatta az etnikai arányokat:
A Román Kommunista Párt archívumából/1985: „annak érdekében, hogy Marosvásárhelyen a románok száma az összlakosságon belül elérje, vagy meghaladja a következő két éven belül az 50 százalékot, az szükséges, hogy engedélyezzék ebben az időszakban 7600 román nemzetiségű alkalmazását a szocialista egységekben, családonként 3 személyt számítva, vagyis 22800 személyt, és így a jövő 5 éves terv végére a municípium román nemzetiségű lakossága az összlakosság 50-60 százaléka lesz".
-igen, ez így történt.
- a '80-as években a gombamódra szaporodó emeletes betonépületekben/blokk/bloc/panel, rengeteg Moldvából érkező családot telepítettek be. Az erkélyekre kiteregetett megannyi színes, rózsás, csicsás rongyból is következtettünk. Aztán imitt-amott a munkahelyeken is közelebbi ismeretségben kerülhettünk velük. Egyszer egy Kárpátokon túlról érkező kollégától megkérdeztem, h hogyan került ide, meddig szándékozik maradni és mi a véleménye Erdélyről.
Állítólag őt a sógora hívta ide, aki a katonaságnál dolgozott, de szeretné elhozni a menyasszonyát is és itt letelepedni véglegesen, mert "(ca aici e tare frumos si ií un tinut tare bogat) ez itt egy nagyon szép és gazdag vidék". Rövid időn belül a katonaságnál kapott állást. Nem véletlen.
http://www.antidogma.hu/node/656
-nemcsak szomszédaink történelem??könyveit kellene átírni/kijavítani, hanem a "mi portánkon" is sepregetni kellene nem is keveset/ezen a véleményen vannak az egri történészek is, csakhogy..........
-mennyire mélyen kell? foglalkozni a történelem, szinte már fejünket kapkodó, átláthatatlan folyamataival avagy inkább, mit lehet tenni?
1. ami volt, az nincs többé, csak az van, ami most van.
2. most kell cselekedni, most kell szeretni, most kell elvetni a magot ...
Más/ez is történelem:
Erdély olá.-al való tervezett benépesítése a nyugati országhatártól haladt befelé Székelyföld irányában, elérte s néhány településen megváltoztatta az etnikai arányokat:
A Román Kommunista Párt archívumából/1985: „annak érdekében, hogy Marosvásárhelyen a románok száma az összlakosságon belül elérje, vagy meghaladja a következő két éven belül az 50 százalékot, az szükséges, hogy engedélyezzék ebben az időszakban 7600 román nemzetiségű alkalmazását a szocialista egységekben, családonként 3 személyt számítva, vagyis 22800 személyt, és így a jövő 5 éves terv végére a municípium román nemzetiségű lakossága az összlakosság 50-60 százaléka lesz".
-igen, ez így történt.
- a '80-as években a gombamódra szaporodó emeletes betonépületekben/blokk/bloc/panel, rengeteg Moldvából érkező családot telepítettek be. Az erkélyekre kiteregetett megannyi színes, rózsás, csicsás rongyból is következtettünk. Aztán imitt-amott a munkahelyeken is közelebbi ismeretségben kerülhettünk velük. Egyszer egy Kárpátokon túlról érkező kollégától megkérdeztem, h hogyan került ide, meddig szándékozik maradni és mi a véleménye Erdélyről.
Állítólag őt a sógora hívta ide, aki a katonaságnál dolgozott, de szeretné elhozni a menyasszonyát is és itt letelepedni véglegesen, mert "(ca aici e tare frumos si ií un tinut tare bogat) ez itt egy nagyon szép és gazdag vidék". Rövid időn belül a katonaságnál kapott állást. Nem véletlen.
Világtenger
Egy új tanulmány szerint a halak szerepe sokkal jelentősebb a szén tengeri körforgásában és a szén-dioxid megkötésében, mint eddig feltételezték. Kiderült, hogy a halak óriási mennyiségű széntartalmú ásványt (kalcium-karbonátot) választanak ki. Ez a tengervíz savasodása ellen hat, sőt a klímaváltozást is fékezheti. A cikk folytatása a: http: //www.origo.hu/tudomany/20090123-a-halak-szenanyagcsereje-hozzajarul-az-oceanok-egeszsegehez.html
Igen ám, csak a felmérések/kutatások szerint veszélyben van a világ tengereinek halállománya olvasható a : http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=8320 megjelent cikkben.
Igaz az is, h a cikk 2006 novemberében íródott, s talán bizakodhatunk, h azóta fontos előrelépések születtek e téren vagy csak talán?
Igen ám, csak a felmérések/kutatások szerint veszélyben van a világ tengereinek halállománya olvasható a : http://www.geographic.hu/index.php?act=napi&id=8320 megjelent cikkben.Igaz az is, h a cikk 2006 novemberében íródott, s talán bizakodhatunk, h azóta fontos előrelépések születtek e téren vagy csak talán?
Ráró Fejedelemasszony kövei
A monda szerint, az ezerötszázas években, pontosabban Petru Rares második uralkodása idején történt, amikor a fejedelem és családja a csicsói várban tartott/menekült/. A sziklákhoz érve, itt rejtette el kincseit, és itt találtak menedéket a fejedelemasszony és fia, akik elfáradtak menetközben. Nem sok nappal később tatár és török harcosok jelentek meg a helyszínen, de a váratlan kőomlás eltemette a kincseket és megrémísztette a portyázó csapatokat vagy maga alá temette őket?. Az asszony és fia szerencsésen megmenekült és azóta viselik a mészkőszírtek a fejedelemasszony nevét...itt a vége fuss el véle..
Erdőrengeteggel körülölelt vidék, helyenként kaszálnivalóan sok havasi gyopárral / tilos, védett növény/ rossz útviszonyokkal, de szép kilátással a Besztercei-havasokra, a Giumalau hegységre, stb. A táj a Rarau-Giumalau Nemzeti Park része.
Erdőrengeteggel körülölelt vidék, helyenként kaszálnivalóan sok havasi gyopárral / tilos, védett növény/ rossz útviszonyokkal, de szép kilátással a Besztercei-havasokra, a Giumalau hegységre, stb. A táj a Rarau-Giumalau Nemzeti Park része.
Ének
...
Vak dióként, dióba zárva lenni
s törésre várni beh megundorodtam.
Bűvös körömből nincsen mód kitörnöm.
Csak nyilam szökhet rajta át, a vágy,
De jól tudom vágyam sejtése csalfa.
Én maradok magam számára börtön,
mert én vagyok az alany és a tárgy,
jaj én vagyok az ómega s az alfa./Babits/
-van úgy, h az ember 1xer-2xer, sokszor "megégeti" magát s azután egy jó darabig nem tud nyitni/fölszabadulni/bízni...s elgondolkozik azon, h mi van, ha nincs senki? Mi van, ha úgy éljük le az életünket, hogy senki sem vár?
Szerelem.?
A hirtelen támadt szerelemből a leglassabban gyógyulunk ki.
-és 7 undok megjegyzés a szerelem kínjairól Popper Pétertől:
1. ..Az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. ...Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik.
2. ...sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor.
3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. ...az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!”
4. ...a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások.
5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek?
6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!
7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.
Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik.
Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.
-és 7 undok megjegyzés a szerelem kínjairól Popper Pétertől:
1. ..Az ember életében a lehető legnagyobb sérelem a visszautasítás. Mert minden visszautasítás egyben ítéletet is hordoz: nem vagy méltó rá, nem vagy méltó hozzám, nem kellesz, nem felelsz meg, vannak jobbak nálad stb. ...Ezért, aki szerelmet utasít el, nagy szenvedésnek teszi ki a másikat, és veszélyes tűzzel játszik.
2. ...sose játsszunk egy másik ember szenvedélyével. Az első lépést nem szabad megtenni. Az első sor téglát nem szabad lerakni. Akkor még egy kis seb, egy kis fájdalom árán minden megoldható. De ha ezt nem vállaljuk, mert gyávák vagyunk, álságosan kíméletesek, lusták, az „időre bízzuk” életünk kellemetlenségeinek elintézését, vagyis sodródni kezdünk, akkor kiderülhet, hogy az idő nem old meg helyettünk semmit sem, hanem nagy tragédiák felé sodor.
3. Azt gondolom, hogy az ember öngerjesztő lény. ...az történik, hogy az ember vágyódni kezd a szerelemre. S szinte „kinyitja magát” egy remélt szenvedély előtt. Ezért a híres magyar író, Füst Milán egy apróhirdetést szeretett volna feladni: „Meglévő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!”
4. ...a szerelmeseknek legtöbbször fogalmuk sincs arról, kit szeretnek. Mert először is vágynak a szerelemre, s ha végre felbukkan a várva várt dalia vagy tündér, rávetítik minden erotikus fantáziájukat, vágyképeiket, álmaikat az „igazi”-ról, és a saját képzeletük által kifestett képbe szeretnek bele. S hogy e fantáziakép mögött milyen a valódi ember, arról alig tudnak valamit. Ám ha eljönnek a csalódások drámai percei, akkor nem saját magukra haragszanak, hanem a partnerre: Miért nem vagy olyan, amilyennek elképzeltelek? Arról már nem is szólok, hogy a lángoló szerelem a grandiózus színjátékok ideje, mindenki a legjobb, a legszebb arcát mutatja. Mögötte rejtve marad a valódi jellem, a minden emberben meglévő torzulatok, sokszor nehezen elviselhető rigolyák, szokások.
5. A szerelem vidéke különben is tele van önbecsapásokkal. Félezer évvel ezelőtt egy angol drámaíró megírta egy valódi szerelem történetét. S az emberek ma is beülnek a színházba, és bámulják Rómeó és Júlia sorsának alakulását. Szerelem tehát létezik, de elég ritka jelenség, Viszont manapság valaki kitalálta, hogy tisztességes férfi, erkölcsös nő csak szerelemből fekszik le választottjával. Nosza, akkor mindent ki kell nevezni szerelemnek: minden tetszést, megkívánást, vonzódást, flörtöt, szexuális izgalmat. Mi értelme van ennek?
6. A szerelem lopakodó gyilkosa a lustaság. Amikor a megszerzett boldogság biztonsága elkezdi rongálni a hétköznapokat. Amikor már lusták vagyunk udvarolni, csábítani, kívánatossá tenni magunkat – a mosakodást, a fogmosást, a fésülködést, a kölni használatát és a vonzó ruhát, pizsamát is beleértve. Minek? Hiszen már a miénk. Csakhogy ezzel kondul meg a halálharang egy férfi-női kapcsolat felett. Mert a szívünkbe kellene felírni csupa nagybetűvel: AZ EMBER NEM TULAJDON!
7. Az igazi szerelem szenvedély, extázis, boldogság. Ám mindez nem állapot, hanem rövid időre felvillanó szenzáció. S ha elmúlt? Akkor megjátsszuk magunkat? Vagy új élmények után nézünk? Hiszen megszoktuk, hogy szinte „jár nekünk” ez a szélsőséges érzelmi-indulati állapot. Mondják, hogy a szerelem szeretetté alakul át. Előfordul. De legtöbbször közöny, undorodás, gyűlölködés lesz belőle, amint ezt a válóperek meg a gyerek-elhelyezési küzdelmek, a vagyonmegosztás gusztustalan harcai bizonyítják.
Mi hát a teendő? A legfontosabb, hogy soha ne hallgasson senki az ilyen mániásan igazat mondó öreg „szakemberre”, amilyen én vagyok. Soha senki ne hallgasson senkire – se szülőre, se barátra –, aki károg, óv, figyelmeztet, amikor ő szárnyalni akar az ég és a nap felé, hogy utolérje a boldogság kék madarát. Egyrészt, mert úgyis hiába minden okoskodás. A szenvedély mindig erősebb az okos szónál. Másrészt, mert ez a bizonyos kék madár kiszámíthatatlan. Néha hagyja magát megfogni, néha maga száll rá valamelyik kiválasztottja vállára, s különben sem létezik.
Mert még el kell mondanom egy szomorú hírt. Az ”Igazi” sem létezik. Nincsen. Sehol nem él valahol egy nő vagy egy férfi, aki az igazi, s akit csak meg kell találni. De aki szerencsés, élete során találkozhat két-három olyan emberrel, akiből lehetne „igazi”. De ehhez nagyon sok türelem, lemondás, megértés, háttérben maradás szükséges, ám végül kialakulhat egy olyan viszony, melyben a másik már nélkülözhetetlenül belecsiszolódott, vagyis igazivá vált.
Az igazi élmény-utazás
"Az igazi élmény az ember számára tehát elsőrendűen ennyi: önmagának megismerése. A világ megismerése érdekes, hasznos, gyönyörködtető, félelmes vagy tanulságos; önmagunk megismerése a legnagyobb utazás, a legfélelmesebb felfedezés, a legtanulságosabb találkozás. Rómában vagy az Északi Sarkon járni nem olyan érdekes, mint megtudni valami valóságosat jellemünkről, tehát hajlamaink igazi természetéről, a világhoz, a jóhoz és rosszhoz, az emberekhez, a szenvedélyekhez való viszonyunkról. Mikor értelmem eléggé megérett erre, már csak ezt az élményt kerestem az életben."-Márai Sándor-(http://www.terebess.hu/keletkultinfo/maraisandor.html)- ezt az utazást tartom a legfontosabbnak
Bjelasica hegység/Montenegro
A lelkem arra a szép virágos rétre kevánkozik.."Egy szép, virágos rétet bámulok,
Szótlanul tátott szájjal ámulok.
A virágok kitűnnek a fűszálak közül,
S engem mennyei illatukkal vesznek körül."-gondolatban
A képek forrása: http://medvegyu.organic.hu
A "Minta"
Vlagyimir Putyin festménye, mely közel 242 millió forintnak megfelelő összegért kelt el egy szentpétervári árverésen. A Carszkoje Szelo-i Karnevál alapítvány három éve rendez Karácsonyi ABC címmel vásárt, ennek keretében hírességek egy megadott témára, az ABC nekik jutó betűjéből kiindulva képet festenek, amelyet később elárvereznek.Putyinnak az U betű jutott, azaz U, mint Ukrajna!
Az eredmény egy zöldes színű falban lévő, sárgára festett ablakkeret, körülötte alul pirossal hímzett fehér függöny, az ablakon át a sötétben fehér, kisebb részben piros hópelyhek és fények látszanak. A keret alá Putyin színes, lendületes és szintén mintás betűkkel odaírta a mű címét - Uzor (Minta) -, a függöny fehér felső részére pedig hatalmas szignót helyezett el. Az alkotást némileg feljavították az alapítvány művészei, akik igazi csipkét ragasztottak a függöny hímzett végéhez.
Gondolhatnánk, h az árverésen a képen látható orosz szépség gyönyörű mosolyával biztatta a licitálókat......na ne is gonoszk.... gratuláljunk a "művész" úrnak s közben lemaradtam a gáz fejleményekről, most ad gázt vagy nem ad vagy még cicázik Európával?
Misztérium
A mai fában a holnap virága alszik.
Bennünk is e rejtett mag él, gyümölcsözik.
Hol s mikor? Nem kérdezik akik értik.
(Szepes Mária)
..és Szepes Mária néhány írása a http://www.terebess.hu/keletkultinfo/szepes.html
Találkozások
Szőnyi István: Találkozás (tempera,vászon)
Wass Albert: Májusi találkozás
Májusi estén,
mikor a lombok holdsugárt szitálnak
s a bodza közt csalogány hegedül:
ugye rossz járni egyedül?
Olyankor a szíved mélyén
soha nem csókolt csókok égnek.
Még el nem ölelt ölelések
tépnek, szaggatnak szüntelen....
"A boldogság csak akkor valódi, ha mással is megosztod"---Into the wild c. filmből
London
Londonba való utazásunk elmaradhatatlan célpontja a British Museum.
A belépés díjtalan.
Időről időre vita van arról, hogy vissza kell-e szolgáltatni a külföldről származó műkincseket, amit a múzeum konzekvensen visszautasít. Álláspontjuk szerint, ha minden ilyen tárgyat visszaadnának, kiürülnének a kiállítótermek, arról nem is beszélve, hogy számtalan lelet eredeti helyén már régen az enyészeté lett volna.
a rosette-i kő/Rosetta kő: az ősi szöveget 3 nyelven vésték a sötét gránitba s mivel ezek közül a görög ismert volt, ez vezetett a hieroglifák megfejtéséhez... ...http://hu.wikipedia.org/wiki/Rosette-i_k%C5%91
-elég apró az írás
A múzeum egy másik, talán leglátogatottabb részlege az egyiptomi múmiákat, szarkofágokat bemutató terme.
Asszír emberarcú, szárnyas bikák
Venus vagy Aphrodite
Jól el tudnék lenni a múzeumban néhány hónapig :-)
Ha kitavaszodik, visszatérek!
A több mint 13 millió tárgyból álló gyűjteménye a világ egyik legnagyobb, az emberi történelemmel és kultúrával foglalkozó múzeumainak.
a múzeum bejárata előtt
A múzeumot 1753 -ban alapították, nagyrészt Sir Hans Sloane fizikus és tudós gyűjteményére támaszkodva és először 1759. január 15-én nyitotta meg kapuit. Idén van a 250-ik születésnapja.
a múzeum bejárata előttA belépés díjtalan.
Időről időre vita van arról, hogy vissza kell-e szolgáltatni a külföldről származó műkincseket, amit a múzeum konzekvensen visszautasít. Álláspontjuk szerint, ha minden ilyen tárgyat visszaadnának, kiürülnének a kiállítótermek, arról nem is beszélve, hogy számtalan lelet eredeti helyén már régen az enyészeté lett volna.
a rosette-i kő/Rosetta kő: az ősi szöveget 3 nyelven vésték a sötét gránitba s mivel ezek közül a görög ismert volt, ez vezetett a hieroglifák megfejtéséhez... ...http://hu.wikipedia.org/wiki/Rosette-i_k%C5%91-elég apró az írás
A múzeum egy másik, talán leglátogatottabb részlege az egyiptomi múmiákat, szarkofágokat bemutató terme.
Asszír emberarcú, szárnyas bikák
Venus vagy Aphrodite
Jól el tudnék lenni a múzeumban néhány hónapig :-)
Ha kitavaszodik, visszatérek!
Laposnya
Laposnya /Lapusna/ Szászrégentől kb. 50 km-re keletre található. Kis fakitermelő település a Görgény-völgyében és a hasonló nevű havasok lábainál. 
A nyolcvanas évek elején 5-6 lakóháza volt. A rendszerváltás után jó néhány, az erdészeti hivatalokhoz tartozó épülettel bővült. Ezen kívül itt található a volt Ceausescu vadászkastély (ma magánszállóként működik), egy ortodox fatemplom és néhány kilométerrel beljebb az erdő sűrűjében, egy erdei tisztáson pedig a ma is működő laposnyai gyermektábor.
Először gyerekkoromban ismerkedtem meg az itteni fenyves erdők sűrűjével. Azóta minden megváltozott. Itt is folyik az erdőirtás, egész hegyoldalak vannak letarolva. Az irtások helyén málna és áfonyabokrok veszik át az uralmi szerepet. Sokan foglalkoznak az erdei gyümölcsök begyűjtésével és értékesítésével. 
Az egykori jó állapotú makadám utat a fakitermelés teljesen eltüntette. Az erdőben mászkálni egymagában az embernek nem ajánlatos, hiszen ez itt Románia legnagyobb vadászterülete, azaz sok a medve. Sátorozni tilos!
A táborból sok csillagtúrát tettünk az erdőrengetegben, néha lemehettünk a 2-3 km-re található település kisboltjában. Itt két dolgot vásárolhattunk: nápolyi + befőtt, más nem volt, de ehhez hozzá voltunk szokva.
A kilencvenes évek elején jártam másodszor errefelé, igaz, hogy csak félútig, mert a kátyúk látványától a sofőr kedve elment a kirándulástól.
Mostanság sem sokat változott a helyzet. Az út régi ismerős, egyrészt jó, mert nincs tömegturizmus. A táj viszont gyönyörű, csendes...félelmetes!
A Sirod magaslatáról rálátás a Kelemen-havasok vonulataira
A településtől több erdei, fakitermelők által használt út vezet Gyergyóba, Vármezőre.
Palandöken
Törökországról általában a tenger, sok napfény jut az ember eszébe.....Palandöken népszerű téli üdülőhely a kis-ázsiai félszigeten Erzurumtól 6 kilométernyire. A síelésre alkalmas pályák 2200 és 3100 méter között vannak. Itt találhatóak a világ leghosszabb és legmeredekebb versenypályái.
-s egy osztrák hír: betakarítják a havat a magasan fekvő vidékeken osztrák parasztok és eladják. A vevők a viszonylag hószegény, az alacsonyabban fekvő régiókban lévő síparadicsomok .
Tél
Holányi Julianna: Erdélyi tél (pasztell)
A tél múlását mért sietteted?
Amúgy is gyorsfutó az életed.
A zord fagyot, ha kínoz is, maraszd,
s ne bánd, ha később érsz - ha érsz - tavaszt.
(Áprily Lajos: Téli tanács magamnak)
A zord fagyot, ha kínoz is, maraszd,
s ne bánd, ha később érsz - ha érsz - tavaszt.
(Áprily Lajos: Téli tanács magamnak)
Tompa László
a Bucsin-tetőnTompa László-Magányos fenyő
Hogy görnyed, nyög, mint aki bűnt lakol,Az őszcibálta bús bokor!
Az ágakról levert levelek
A szélben föl s le kerengenek.
Haraszt röpül, vén fűz nyikorog -
Minden csupa gyász, lom, pernye, homok.
A végét várja minden e zord vidéken -
Csak én nem!
Én, amíg minden omlik, összedűl,
Gyökereimmel e kopár fokon
- Magányos fenyő - megkapaszkodom,
S állok, daccal, társ nélkül, egyedül.
S míg havat dob rám, hóköpenyt,
egy szeles nap vagy egy vad éj,
így biztatom magam: ne félj,
te tovább tartasz, mint a tél!
A gúnyos holdnak, mely nekem
halált s hasonlót emleget,
így szólok: "uram, láttam én
már karón varját eleget!
Görnyedtem én még máskor is,
némultan, hó és jég alatt De
törzsem, ágam akkor is,
a hó alatt is zöld maradt.
Kibírtam én már sok telet,
Míg jöttek jégtörő szelek,
S gallyaimon, mint húrokon,
Új fuvalmak zenéltek!
így múlnak, újulnak évek...
Én az időkkel bátran szembenézek!"
(1929)
Gondolatok; Popper Péter
"Akiben zűrzavar van - zűrzavart hoz létre környezetében. Akiben rend van - rendet teremt maga körül."
Az ember formálni képes környezetét. Lelkiállapota kisugárzik környezetére. Bajainkért sokszor a külső körülményeket vádoljuk, holott mi formáltuk ilyenné azokat. Ha rendet teremtünk magunkban, legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást.
"Nem lehetek olyan fontos mások számára, mint önmagamnak. Saját dolgaim súlya nagyobb bennem, mint a külvilágban."
Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Egy másik ember ugyanígy van velünk. Ezért nem szabad túlértékelni a "Mit szólnak hozzá?" - jelentőségét. Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket. Ugyanígy örömeink, eredményeink sem. Mennyit marcangoltuk magunkat, szégyenkeztünk értelmetlenül. Hányszor bántódtunk meg fölöslegesen.
"A beszédem akkor lesz egy velem, ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet."
Mennyi energiát fecséreltünk el fecsegésre, amikor üres szavakat váltottunk üres emberekkel. Sokat beszéltünk magunkról, keveset hallgattunk másokat. Már sok baj származott a fölösleges beszédből. Abból soha, ha hallgatni tudtunk. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit - érdemes elmondani. És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.
"A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél; véd és akadályoz."
A természetben az alacsonyabb rendű élőlényeket kitinpáncél védi. Kívül kemények, belül puhák. A páncél: fal köztük és a világ között. Ha áttörik, védtelenek. A magasabb rendű élőlényeknek gerincük van. Kívül lágyak, a tartásuk belül van. Szabadabb a viszonyuk a világhoz, s bár könnyebben megsérthetők, mégis nagyobb biztonságban vannak. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. A fejlődés útja az, hogy a külső fegyelem belső fegyelemmé változzon. Csak a belső fegyelem tanít meg élni a szabadsággal. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.
"Az igény valóságot szül. A dolgok megvalósulásának az a kezdete, ha makacsul rájuk gondolunk."
Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."
A pszichológiai idő-élmény egyéni és sajátos. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint: tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid.
"A mai ember egyre markánsabban: Én. Ezért alapvető történéseinket egyedül kell átélnünk. A vállalt magány minden valódi kapcsolat alapja."
Életünk legfontosabb eseményeit egyedül éljük át, senki sem "léphet be személyiségünkbe", hogy helyettünk éljen. Egyedül születünk, egyedül szenvedjük meg betegségeinket, félelmeinket, egyedül éljük át megismeréseinket, egyedül halunk meg. Ha ezt a magányt vállalni tudjuk, ha nem menekülünk hamis fanatizmusokba és más kábulatokba, akkor nem terheljük túl kapcsolatainkat azzal, hogy olyan megosztást követelünk, amit senki sem adhat meg. Ezzel az alapérzéssel tudunk igazán együtt élni valakivel. Mert segíteni sokat lehet egymásnak.
"Semmilyen érzelem nem állandó hőfokú. Az érzelmek élnek, tehát természetes lüktetésük, apályuk és dagályuk van."
Minden kapcsolatnak vannak felfelé ívelő és romló periódusai. A kapcsolat vállalása azt jelenti, hogy rossz szakaszaival együtt vállaljuk. Egy kapcsolat újra kiemelkedhet a hullámvölgyből, ha megértően segítünk. Ha sértődötten elvonulunk, akkor baj lehet. Az emberi viszonyok nem tenyésznek szabadon, mint a gaz - gondoznunk, ápolnunk kell őket, mint a nemes növényeket.
"Az ember nem tulajdon. Az igazi kapcsolat két szabad ember társulásából keletkezik."
A birtoklás, a kizárólagosságra törekvés ősi ösztön. De boldogságot vagy szenvedést hoz-e nekünk és társunknak? S ha szenvedést, megalázottságot okoz, vajon szeretetből fakad-e? S ha nem szeretetből fakad, akkor van-e jogunk bármit is követelni a másiktól? Hiúságunk azt sugallja, hogy társunknak nem lehet öröme rajtunk kívül. De betölthetjük-e egy hosszú életen át egy másik ember létének horizontját? Az együttlétet éppúgy túl lehet adagolni, mint a gyógyszert: akkor már mérgez. Egy kapcsolat börtönné is válhat, telítődhet hazugsággal, lázadó fantáziákkal. Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és egy nő; saját életünk sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban lehet.
"Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni.”
Az emberi kapcsolatok alapkérdése: Milyen igényeket elégít ki? Újra meg újra adunk és elfogadunk: gondolatokat, érzelmeket, életformát, biztonságot, szexuális örömöket. Krízis akkor keletkezik, ha már nem tudjuk örömmel megadni és elfogadni - egymásnak és egymástól - mindazt, ami életünk egyensúlya szempontjából lényeges. Amíg igazán adni tudunk, nem érezzük áldozatnak, mert öröm számunkra a másik öröme. Amíg adni tudunk, tudunk elfogadni is. Az áldozathozatal érzése, a mérlegelés: ki jár jobban?; az elfogadást megakadályozó félelem vagy gőg; - ezek jelzik és egyben okozzák egy kapcsolat válságát, az összetartozás érzésének apályát.
"Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét."
A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl. Az ok legtöbbször nem is a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség és a lustaság.
"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem."
Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. A hetedik ajtó csukva maradhat."
Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.
"Életünk története gyökerek leengedéséből és felszedéséből áll. Mindkettőnek eljön az ideje."
Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen.
"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél."
A szorongó embert leginkább a képzelete gyötri meg. Irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Ennek az az oka, hogy a szorongás tárgyat keres magának, amihez hozzátapadhasson. Tárgytalan félelmeinket legalább érthetővé akarjuk tenni a magunk számára. Ez a folyamat utólagos: először van a szorongás, azután hozzákapcsolódik egy elképzelt lehetőséghez. Mennyit féltünk fölöslegesen a holnaptól, amely eljött, sőt ma már múlttá vált - túljutottunk rajta, és az elképzelt rémségek sehol sem voltak. Olyan ez, mint egy vizsga vagy egy műtét. Mennyire félünk tőle, s utólag csöndben azt mondjuk: Ennyi volt az egész?
"Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi - sem bennem, sem másokban."
Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak" - ettől ember.
"Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk."
Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Nem lehetünk jók mindenki szemében. Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei. "Járj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!" - ez volt Marx egyik jelmondata.
"Nincs más bűn, csak emberi értéket pusztítani és értelmetlenül szenvedést okozni; nem menteni és csillapítani, ahol mód van rá."
Az emberek rengeteg dologhoz indokolatlanul hozzátapasztják a bűn fogalmát. Ezzel védik a konvenciókat, a szokásokat, az érdekeket, az illemet, a változó erkölcsi divatot. A minket gyötrő bűntudatok legnagyobb része indokolatlan. Az erkölcsnek ez a felhígulása elhomályosítja igazi értelmét: az emberi értékek, az emberi méltóság védelmét. Minket pedig bizonytalanná és szorongóvá tesz. Hányszor nem követjük a szívünket, s menekülünk el önmagunk elől nyugtatók vagy ital segítségével. Őrizni és védeni kell az emberi élet értékeit önmagunkban és másokban - ennyit jelent a tisztesség.
"Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetőbbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk - jelentéktelenné zsugorodnak."
Az ismeretlen mindig ijesztő, és szorongást kelt bennünk. Amit nem ismerünk, arról képzelődünk. A képzeletünket nem kötik reális határok. Hajlamos tehát arra, hogy mértéktelenül felnagyítsa a dolgokat. Ezért szorongásos fantáziánk is egyre növekedhet. Ez ellen nincs más védekezés, csak ha nagy elszántsággal a valóságban éljük át azokat a helyzeteket, amelyektől félünk. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket; a félelmek enyészni kezdenek. "Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta" - ez a félelem igazi eloszlatója.
"Három fegyverünk van a szorongások ellen: a kapcsolatok teremtése, a szembenállás és a vállalt magány."
Szorongásaink, lelki bajaink jó része abból származik, hogy meglazult betagozódásunk a világ egészébe, hiányosak a "kozmikus" kapcsolataink az emberekkel, az állatokkal, növényekkel, ásványokkal, és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal. Lelki egyensúlyunk helyreáll, ha legalább három képességet kifejlesztünk magunkban: Tudunk jóban lenni a világgal - ez a kapcsolatteremtés képessége. Tudunk nemet mondani arra, ami ellen erkölcsi érzékünk tiltakozik - ez a szembenállás képessége. Tudunk egyedül maradni, ha éppen arra van szükség - ez a vállalt magány. Ha csak az egyikre vagy másikra vagyunk képesek, megbillen az egyensúlyunk, egyoldalúvá torzul az életünk. A teljes ember tud örülni és együtt lenni, tud haragudni és javítani, tud szemközt maradni önmagával.
Az ember formálni képes környezetét. Lelkiállapota kisugárzik környezetére. Bajainkért sokszor a külső körülményeket vádoljuk, holott mi formáltuk ilyenné azokat. Ha rendet teremtünk magunkban, legnehezebb helyzeteinkben is megtaláljuk a megoldást.
"Nem lehetek olyan fontos mások számára, mint önmagamnak. Saját dolgaim súlya nagyobb bennem, mint a külvilágban."
Milyen hamar megfeledkezünk mások problémáiról, nehézségeiről, kudarcairól! Egy másik ember ugyanígy van velünk. Ezért nem szabad túlértékelni a "Mit szólnak hozzá?" - jelentőségét. Az embereket nem foglalkoztatja annyira a mi problémánk, szégyenünk, kudarcunk, mint minket. Ugyanígy örömeink, eredményeink sem. Mennyit marcangoltuk magunkat, szégyenkeztünk értelmetlenül. Hányszor bántódtunk meg fölöslegesen.
"A beszédem akkor lesz egy velem, ha jóakarattal igazat és fontosat mondok annak, akit megillet."
Mennyi energiát fecséreltünk el fecsegésre, amikor üres szavakat váltottunk üres emberekkel. Sokat beszéltünk magunkról, keveset hallgattunk másokat. Már sok baj származott a fölösleges beszédből. Abból soha, ha hallgatni tudtunk. Nem kötelességünk, hogy mindig szórakoztassunk másokat. Nem fontos, hogy mindig szerepeljünk és érdekesek legyünk. Meg kell tanulnunk, hogy kinek mit - érdemes elmondani. És hallgathatunk is, ha nincs lényeges mondanivalónk.
"A belső fegyelem megtart, mint testet a csontváz. A külső fegyelem páncél; véd és akadályoz."
A természetben az alacsonyabb rendű élőlényeket kitinpáncél védi. Kívül kemények, belül puhák. A páncél: fal köztük és a világ között. Ha áttörik, védtelenek. A magasabb rendű élőlényeknek gerincük van. Kívül lágyak, a tartásuk belül van. Szabadabb a viszonyuk a világhoz, s bár könnyebben megsérthetők, mégis nagyobb biztonságban vannak. Az emberi psziché szétesik fegyelem nélkül. A fejlődés útja az, hogy a külső fegyelem belső fegyelemmé változzon. Csak a belső fegyelem tanít meg élni a szabadsággal. Belső fegyelem nélkül a szabadság megbetegít.
"Az igény valóságot szül. A dolgok megvalósulásának az a kezdete, ha makacsul rájuk gondolunk."
Minden, ami igazán fontos, eljön az életünkbe. Személyiségünk, karakterünk, belső igényeink törvényszerűen formálják sorsunkat. A hívásokra válasz érkezik. Sokszor észrevehettük, hogy vágyaink, igényeink megkeresik a tárgyat maguknak. Az emberek megérzik azt, ami bennünk van és eszerint közelednek vagy távolodnak. Azok felelnek, akikkel közös hullámhosszon működik az "adó-vevő berendezésünk." Ugyanabban a városban néha elmagányosodunk, néha sokan körénk gyűlnek. Ezért írhatta tréfásan Füst Milán: "Apróhirdetés. Meglevő szenvedélyekhez tárgy kerestetik!" Szeretnénk szerelmesek lenni - és beleszeretünk valakibe. Ami fontos, azt csöndesen ébren kell tartani magunkban napról napra; egy pillanatra sem szabad elengedni. Egy napon valóság lesz.
"A hosszú és jó életet nem évekkel, hanem élményekkel és megismeréssel mérik."
A pszichológiai idő-élmény egyéni és sajátos. Mennyire aktuális lehet számunkra valami, ami tíz éve történt, és milyen közömbös egy tegnapi esemény. Nem szabad féltenünk magunkat az eseményektől, a megismerés kockázataitól. Mernünk kell élni és cselekedni a szívünk szerint: tartalmas és jó életünk lesz, bármeddig tartson is. A gyáva élet mindig rövid.
"A mai ember egyre markánsabban: Én. Ezért alapvető történéseinket egyedül kell átélnünk. A vállalt magány minden valódi kapcsolat alapja."
Életünk legfontosabb eseményeit egyedül éljük át, senki sem "léphet be személyiségünkbe", hogy helyettünk éljen. Egyedül születünk, egyedül szenvedjük meg betegségeinket, félelmeinket, egyedül éljük át megismeréseinket, egyedül halunk meg. Ha ezt a magányt vállalni tudjuk, ha nem menekülünk hamis fanatizmusokba és más kábulatokba, akkor nem terheljük túl kapcsolatainkat azzal, hogy olyan megosztást követelünk, amit senki sem adhat meg. Ezzel az alapérzéssel tudunk igazán együtt élni valakivel. Mert segíteni sokat lehet egymásnak.
"Semmilyen érzelem nem állandó hőfokú. Az érzelmek élnek, tehát természetes lüktetésük, apályuk és dagályuk van."
Minden kapcsolatnak vannak felfelé ívelő és romló periódusai. A kapcsolat vállalása azt jelenti, hogy rossz szakaszaival együtt vállaljuk. Egy kapcsolat újra kiemelkedhet a hullámvölgyből, ha megértően segítünk. Ha sértődötten elvonulunk, akkor baj lehet. Az emberi viszonyok nem tenyésznek szabadon, mint a gaz - gondoznunk, ápolnunk kell őket, mint a nemes növényeket.
"Az ember nem tulajdon. Az igazi kapcsolat két szabad ember társulásából keletkezik."
A birtoklás, a kizárólagosságra törekvés ősi ösztön. De boldogságot vagy szenvedést hoz-e nekünk és társunknak? S ha szenvedést, megalázottságot okoz, vajon szeretetből fakad-e? S ha nem szeretetből fakad, akkor van-e jogunk bármit is követelni a másiktól? Hiúságunk azt sugallja, hogy társunknak nem lehet öröme rajtunk kívül. De betölthetjük-e egy hosszú életen át egy másik ember létének horizontját? Az együttlétet éppúgy túl lehet adagolni, mint a gyógyszert: akkor már mérgez. Egy kapcsolat börtönné is válhat, telítődhet hazugsággal, lázadó fantáziákkal. Nemcsak társak vagyunk, hanem egy férfi és egy nő; saját életünk sokféle vetületével. Együtt élni csak belső szabadságban lehet.
"Minden emberi kapcsolat az adás és az elfogadás képességén alapul. Addig él, amíg öröm adni és elfogadni.”
Az emberi kapcsolatok alapkérdése: Milyen igényeket elégít ki? Újra meg újra adunk és elfogadunk: gondolatokat, érzelmeket, életformát, biztonságot, szexuális örömöket. Krízis akkor keletkezik, ha már nem tudjuk örömmel megadni és elfogadni - egymásnak és egymástól - mindazt, ami életünk egyensúlya szempontjából lényeges. Amíg igazán adni tudunk, nem érezzük áldozatnak, mert öröm számunkra a másik öröme. Amíg adni tudunk, tudunk elfogadni is. Az áldozathozatal érzése, a mérlegelés: ki jár jobban?; az elfogadást megakadályozó félelem vagy gőg; - ezek jelzik és egyben okozzák egy kapcsolat válságát, az összetartozás érzésének apályát.
"Sötétben és hidegben nem lehet élni. Meg kell őriznünk önmagunk és kapcsolataink fényét, melegét."
A kapcsolatok fűtőanyaga a törődés. Két ember együttélését legjobban a megszokás, a mindennapok elszürkülése veszélyezteti. Egy tartós együttélésben is joga van mindenkinek ahhoz a gyengédséghez, csábításhoz, törődéshez, azokhoz a hangulatokhoz, amelyek az udvarlás idején természetesek voltak. Enélkül minden kapcsolat elsötétedik és kihűl. Az ok legtöbbször nem is a szeretetlenség, hanem csak a kényelmesség és a lustaság.
"Egy emberért mindent vállalni kell. Egy helyzetért nem."
Amíg számunkra egy ember fontos - addig mindent vállalnunk kell érte, és megéri. Ez igazi vállalás. Amikor nem az ember a fontos, hanem a helyzet megtartása: a lakás, a szociális és anyagi biztonság, a látszat, a környezet véleménye - akkor már megalkuvásról van szó. Ez is elvállalható, de csak őszintén, legalább önmagunk előtt. Ne csapjuk be magunkat ürügyekkel: a gyerekek érdekével, erkölcsi aggályokkal, a kímélettel. Gyávaságunk az újrakezdésre, félelmünk a változásoktól és az egyedül maradástól, nehézzé teheti az együttélést, de fenntarthatja. Azonban hazugságra nem lehet alapozni tisztességes kapcsolatot: biztosan összeomlik.
"Együtt kell élni, nem egymásban és nem egymás mellett. A hetedik ajtó csukva maradhat."
Egy kapcsolat nem adhat többet annál, mint hogy a nőt és a férfit egyaránt hozzásegíti rejtett lehetőségeinek kibontakozásához, ahhoz, hogy egyre inkább hiteles, egyre markánsabban önmaga legyen. Két szuverén-ember együttélésének ez az igazi értelme. Az "Én" nem oldódhat fel a "Mi" élményében. De ez a két Én nem is távolodhat el egymástól annyira, hogy a kapcsolat páros magánnyá változzon. Két szabad ember életét gondolatok, élmények; örömök és kínlódások megosztása ötvözi össze. De a megosztás is mérték szerint történjen. Minden embernek joga van ahhoz, hogy lelkében egy kis kamrát megtartson önmagának. Ez csak az övé. Ennek az ajtaját nem kell kinyitni.
"Életünk története gyökerek leengedéséből és felszedéséből áll. Mindkettőnek eljön az ideje."
Minden kapcsolat történés, valahonnan valahová tart. Erre kell figyelni. Úton vagyunk-e még? Vagy már csak ismételjük magunkat? Mit "hoz ki" belőlünk az együttélés? Jót? Előre lépést, derűt, szabadságot, munkaképességet? Rosszat? Idegességet, beszűkülést, rosszkedvet? A kapcsolat változik, és benne változunk mi is. Előfordulhat, hogy az utak szétágaznak. Ha tartósan úgy érezzük, hogy már nincs dolgunk egymással, harag és gyűlölet nélkül is el lehet búcsúzni. Azonban sokszor a másikra haragszunk, mert nem olyan vagy nem vált olyanná, amilyennek elképzeltük. Pedig nem tehet arról, hogy nem vagyunk elég jó emberismerők, és olyat kértünk, amit nem tud megadni. Elmenni könnyen kell, ahogy a levél leválik a fáról. Elmenni egyszer szabad csak és véglegesen.
"Figyelj csak! Ma van az a holnap, amitől tegnap annyira féltél."
A szorongó embert leginkább a képzelete gyötri meg. Irreálisan felnagyítja a jövő félelmetes lehetőségeit. Ennek az az oka, hogy a szorongás tárgyat keres magának, amihez hozzátapadhasson. Tárgytalan félelmeinket legalább érthetővé akarjuk tenni a magunk számára. Ez a folyamat utólagos: először van a szorongás, azután hozzákapcsolódik egy elképzelt lehetőséghez. Mennyit féltünk fölöslegesen a holnaptól, amely eljött, sőt ma már múlttá vált - túljutottunk rajta, és az elképzelt rémségek sehol sem voltak. Olyan ez, mint egy vizsga vagy egy műtét. Mennyire félünk tőle, s utólag csöndben azt mondjuk: Ennyi volt az egész?
"Ember vagyok. Semmi sem idegen tőlem, ami emberi - sem bennem, sem másokban."
Emberi mértékek szerint kell ítélni, akár rólunk van szó, akár másokról. Senkinek sem kell tökéletesnek lennie. Bőven elég a törekvés arra, hogy kicsit csiszolni próbáljunk magunkon. Ez elérhető, a tökéletesség eleve reménytelen. Sok minden zsúfolódik össze egy emberben: "sugár és salak" - ettől ember.
"Senki sem kérheti számon tőlünk, hogy miért nem vagyunk olyanok, mint egy idealizált regényhős vagy egy angyal. De azt igen, hogy miért nem vagyunk önmagunk."
Nem tehetünk eleget mindenki elvárásának, nem szolgálhatjuk ki mindenki igényeit. Nem lehetünk jók mindenki szemében. Ez nem lehet magatartásunk mértéke. Szelektálnunk és választanunk kell az elvárások között. Ennek mértéke saját meggyőződésünk, lelkiismeretünk. Ezért adott esetben tudnunk kell "nemet mondani". Csak a jellemtelen, konformista embernek nincsenek ellenségei. "Járj utadon, és ne bánd, hogy mit beszélnek!" - ez volt Marx egyik jelmondata.
"Nincs más bűn, csak emberi értéket pusztítani és értelmetlenül szenvedést okozni; nem menteni és csillapítani, ahol mód van rá."
Az emberek rengeteg dologhoz indokolatlanul hozzátapasztják a bűn fogalmát. Ezzel védik a konvenciókat, a szokásokat, az érdekeket, az illemet, a változó erkölcsi divatot. A minket gyötrő bűntudatok legnagyobb része indokolatlan. Az erkölcsnek ez a felhígulása elhomályosítja igazi értelmét: az emberi értékek, az emberi méltóság védelmét. Minket pedig bizonytalanná és szorongóvá tesz. Hányszor nem követjük a szívünket, s menekülünk el önmagunk elől nyugtatók vagy ital segítségével. Őrizni és védeni kell az emberi élet értékeit önmagunkban és másokban - ennyit jelent a tisztesség.
"Minél távolabb menekülünk félelmeinktől, annál nagyobbaknak és fenyegetőbbeknek látszanak. Ha közel megyünk hozzájuk - jelentéktelenné zsugorodnak."
Az ismeretlen mindig ijesztő, és szorongást kelt bennünk. Amit nem ismerünk, arról képzelődünk. A képzeletünket nem kötik reális határok. Hajlamos tehát arra, hogy mértéktelenül felnagyítsa a dolgokat. Ezért szorongásos fantáziánk is egyre növekedhet. Ez ellen nincs más védekezés, csak ha nagy elszántsággal a valóságban éljük át azokat a helyzeteket, amelyektől félünk. Az átélés és a megismerés a reális szintre szállítja le a túlértékelt eseményeket; a félelmek enyészni kezdenek. "Átéltem, kibírtam, túl vagyok rajta" - ez a félelem igazi eloszlatója.
"Három fegyverünk van a szorongások ellen: a kapcsolatok teremtése, a szembenállás és a vállalt magány."
Szorongásaink, lelki bajaink jó része abból származik, hogy meglazult betagozódásunk a világ egészébe, hiányosak a "kozmikus" kapcsolataink az emberekkel, az állatokkal, növényekkel, ásványokkal, és az emberi kultúra által létrehozott alkotásokkal. Lelki egyensúlyunk helyreáll, ha legalább három képességet kifejlesztünk magunkban: Tudunk jóban lenni a világgal - ez a kapcsolatteremtés képessége. Tudunk nemet mondani arra, ami ellen erkölcsi érzékünk tiltakozik - ez a szembenállás képessége. Tudunk egyedül maradni, ha éppen arra van szükség - ez a vállalt magány. Ha csak az egyikre vagy másikra vagyunk képesek, megbillen az egyensúlyunk, egyoldalúvá torzul az életünk. A teljes ember tud örülni és együtt lenni, tud haragudni és javítani, tud szemközt maradni önmagával.
Sirály
A sirályfélék (Laridae) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe tartozó családja. 6 nem és 51 faj tartozik a családba /wiki-ről olvasható.
Hogy mert, amíg nem kerültem napi kapcsolatban/közelségben a sirályokkal, mindig olyan csodálatos/másmilyen madárkáknak tartottam. Ma ez valahogy megváltozott.
Reggel sirály víjjogásra ébredek. Mindenhol ott vannak: tengerparton, háztetőkön, központban...
A tengerpart mentén több helyen is figyelmeztető tábla hívja fel a békés, sétáló, nemritkán nassoló/magát tömködő ember figyelmét: Vigyázz, élelem láttára a sirályok agresszívek lehetnek!-természetesen angolul....
Azt nem tudom, hogy milyen fajhoz tartóznak a brightoni sirályok, (méretüket tekintve, olyan tyúknagyságúak :-))) de valahogy nem nyerték el a tetszésemet, bocsánat!Azért készítettem egy pár fényképet repülésükről...
Hogy mert, amíg nem kerültem napi kapcsolatban/közelségben a sirályokkal, mindig olyan csodálatos/másmilyen madárkáknak tartottam. Ma ez valahogy megváltozott.
Reggel sirály víjjogásra ébredek. Mindenhol ott vannak: tengerparton, háztetőkön, központban...
A tengerpart mentén több helyen is figyelmeztető tábla hívja fel a békés, sétáló, nemritkán nassoló/magát tömködő ember figyelmét: Vigyázz, élelem láttára a sirályok agresszívek lehetnek!-természetesen angolul....
Azt nem tudom, hogy milyen fajhoz tartóznak a brightoni sirályok, (méretüket tekintve, olyan tyúknagyságúak :-))) de valahogy nem nyerték el a tetszésemet, bocsánat!Azért készítettem egy pár fényképet repülésükről...
Ember!
Rúzsa Magdi - Vigyázz a madárraEmber, a világ a két kezedtől sír,
Egyikkel a kerted ásod,
Másikkal a sírt.
A másik, tudod bőven várhat rád,
Építsd a kerted hát tovább,
S, közben a mindent jól vigyázd!
Refr.
Vigyázz a madárra,
Ha kertedbe repül,
Őrizd meg a csendet,
S el se menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
messze száll.
Vigyázz a madárra, ha
Válladra repül,
Amerre az élet, arra menekül.
Bajban a világ, ha egyszer újra
messze száll.
Ember, a világból csak
A sajátod érdekel,
A szükség határát oh, ritkán hagytad el.
Azon túl szintén van világ,
Gondolhatod, ott gondolnak rád
S, értük a mindent jól vigyázd!
Refr.3x
meghallgatható a : http://uk.youtube.com/watch?v=4FVqTqCGKOE
Erdély
Görgényi-havasokban/sk/
Fogarasi-havasokban/sk/
Bihar-hegység
Kelemen-havasok
Szeretek a természetben barangolni, különösen a hegyi túrák jelentenek számomra kihívást. Leginkább az erdélyi hegyekkel/tájakkal ismerkedtem ezidáig s úgy érzem sok a lemaradásom...
Gyulai Pál: Erdély (részlet)
...
Mind hiába . . . köztetek születtem,
Csermelyzúgás, bérci vad virágok!
Szívem egy, és szívem egy szerelme
Csak egyért, csak értetök sovárog.
...
Forróbb itt a szülőföld szerelme,
Szabadabb a szívnek dobbanása,
A gyönyörrel félelem határos,
S nagyszerűbb a lélek gondolása.
Fogarasi-havasokban/sk/
Bihar-hegység
Kelemen-havasok
Szeretek a természetben barangolni, különösen a hegyi túrák jelentenek számomra kihívást. Leginkább az erdélyi hegyekkel/tájakkal ismerkedtem ezidáig s úgy érzem sok a lemaradásom...
Gyulai Pál: Erdély (részlet)
...
Mind hiába . . . köztetek születtem,
Csermelyzúgás, bérci vad virágok!
Szívem egy, és szívem egy szerelme
Csak egyért, csak értetök sovárog.
...
Forróbb itt a szülőföld szerelme,
Szabadabb a szívnek dobbanása,
A gyönyörrel félelem határos,
S nagyszerűbb a lélek gondolása.
Isten
Soltész M.,-tól:Őseink azt vallották, hogy Isten, a természet, a Forrás, a Mindenség. Az élet szelleme mindenben és mindenkiben ott van: a szélben, a vízben, a virágokban, az állatokban és az emberekben. Ismerték az összes természeti törvényt, az anyag és önnön mivoltuk titkait, a lélek képességeit. Megtapasztalták, hogy Isten mindent átfog, valójában nem más, mint a minden ítélkezéstől mentes szeretet, amely egyszerre semmi és minden. Ami ott van a tenger iszapjában, valamennyi tavaszi pillangóban. Isten a szél a vizek felett, a földre pergő levelek, a mély tüzű rózsaszál üdesége. Isten a szeretők ölelkezése, a gyermekek kacaja, a mézszín hajban megcsillanó fények. Isten a hajnal pírja, a csillagok sziporkázása az éjszakai égbolton, az égen sápadtan úszó, telő és fogyó holdkorong. Isten a rovarok szépsége, a madarak szárnyának halk hussanása. Átélték, hogy Isten a szemük fénye, az érintésük puhasága… Isten mozgás és szín, hang és fény, szerelem, szenvedély, öröm, szomorúság… Isten minden egyes lüktető pillanat… Isten nem egy szó hanem egy érzés, amely valamennyiünkben ott lakozik. Az ősi magyarok nagy tiszteletben részesítették az erőt az energiát, együtt lüktettek a természettel. Így szívünkben ismerősen lüktet Sai Baba szavai: „Az Igazság annak felismerése, hogy mindenkiben ugyanaz az Isten lakozik; hogy minden Egy. Nincsenek határok köztünk és Isten között. Mindenkit és mindent ugyanaz az Isteni Erő hat át.”
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
