Isten

Soltész M.,-tól:

Őseink azt vallották, hogy Isten, a természet, a Forrás, a Mindenség. Az élet szelleme mindenben és mindenkiben ott van: a szélben, a vízben, a virágokban, az állatokban és az emberekben. Ismerték az összes természeti törvényt, az anyag és önnön mivoltuk titkait, a lélek képességeit. Megtapasztalták, hogy Isten mindent átfog, valójában nem más, mint a minden ítélkezéstől mentes szeretet, amely egyszerre semmi és minden. Ami ott van a tenger iszapjában, valamennyi tavaszi pillangóban. Isten a szél a vizek felett, a földre pergő levelek, a mély tüzű rózsaszál üdesége. Isten a szeretők ölelkezése, a gyermekek kacaja, a mézszín hajban megcsillanó fények. Isten a hajnal pírja, a csillagok sziporkázása az éjszakai égbolton, az égen sápadtan úszó, telő és fogyó holdkorong. Isten a rovarok szépsége, a madarak szárnyának halk hussanása. Átélték, hogy Isten a szemük fénye, az érintésük puhasága… Isten mozgás és szín, hang és fény, szerelem, szenvedély, öröm, szomorúság… Isten minden egyes lüktető pillanat… Isten nem egy szó hanem egy érzés, amely valamennyiünkben ott lakozik. Az ősi magyarok nagy tiszteletben részesítették az erőt az energiát, együtt lüktettek a természettel. Így szívünkben ismerősen lüktet Sai Baba szavai: „Az Igazság annak felismerése, hogy mindenkiben ugyanaz az Isten lakozik; hogy minden Egy. Nincsenek határok köztünk és Isten között. Mindenkit és mindent ugyanaz az Isteni Erő hat át.”